Performatív portrék

A kiállítás megtekinthető:

• 2018. június 7 – szeptember 7.

A Rugógyár Galéria alapkoncepciójának megfelelően harmadik kiállításán is folytatódik a generációk közötti párbeszéd bemutatása, ezúttal két különböző generációhoz tartozó művész - két festő és egy szobrász/festő - nézőpontjából.

Performatív portrék című kiállításunkban olyan műveket mutatunk be, amelyek a portréval kapcsolatos hagyományos elvárásainkat állítják kihívások elé. A portré játéktér, a színésznek maga a színpad, a nem-színésznek a véletlenül nyitva felejtett, befejezetlen kézirat. Az arc felfedése mindig kockázat, nem csupán a hétköznapi életben, hanem a kortárs képzőművészetben is. A kiállításunkon szereplő munkák nem a statikusságot, hanem a portréban rejlő pillanatképet, a véletlen kitakarásokat és rejtőzködéseket emelik ki.

Fehér László éppen az egyén esetlegességében, történelmi időbevetettségében és térbevetettségében éri tetten az embert, a karaktert. Sematikus és egyénhez köthető arcok váltják egymást a kiszolgáltatottság kulisszái előtt. Egyes festményein az arcok elmaradnak, kimaradnak: az arc hiánya felerősödik, a test önmagában, mint utalás vagy szimbólum működik. Legújabb rózsaszín sorozatában az abszurd dominál: az arányok, a képen összeérő dolgok és emberek nem egyszerűen esetleges találkozások, hanem a hétköznapi, örkényi abszurdok pillanatképei.

Horváth Dániel legújabb Performatív portrék című nagyméretű festménysorozatában a hagyományos portré-ábrázolást gondolja újra: az alany beállítása szinte klasszikus, de a néző és a portréalany közé ékelődik egy tárgy, egy esemény. Horváth Dániel képein a néző és a portréalany közé ékelődő zavaró tárgy vagy esemény jelenti a realizmus hack-jét. Egyfajta képen belüli elmozdulás az ideális, tökéletes beállításból. Egyúttal ezek a beállítások a lehetséges frontális, sokat megmutató portré elől való rejtőzködések.

Martin Henrik legutóbbi Vidya című sorozatában ember és univerzum kapcsolatát és azon belül az arc jelentőségét/jelenségét vizsgálja. Elsősorban a tekintetek működését elemzi, olyan meditatív festményeket és domborműveket készít, amelyen az arc éntelenségbe burkolózik. Személytelen, szinte arctalan arcok, átható tekintetekkel. Egyéni és egyetemes, egyszeri és általános különös egyensúlya jellemzi Martin Henrik „arcátlan” festményeit és szobrait. 

A kiállításon szereplő művészek:

• Fehér László (Székesfehérvár, 1953),
• Horváth Dániel (Budapest, 1980),
• Martin Henrik (Siófok, 1979).