INNEN
ÉS TÚL

A kiállítás megtekinthető:

• 2018. szeptember 21 - október 30.

A Rugógyár Galéria új csoportos kiállításán az absztrakt festészet több mint száz éves hagyományát idézzük meg három generáció képalkotói gyakorlatát bemutatva. A 20. század elején megjelenő izmusok közül, a non-figuratív művészet nagyot futott, és újabb lendületet vesz évtizedről évtizedre. E speciális vizuális nyelv ma már egyértelműen része hétköznapjainknak. Hosszú utat járt be ez a nyelv, mire olyan kimunkált, szerteágazó és sokrétű lett, ahogyan azt a mai világban ismerjük. Forrásvidéke a 30-as évek párizsi és berlini műtermeiben keresendő, ahol a művészettörténeti hagyományok formabontó újraértelmezése zajlott. Generációk fogalmazzák meg identitásukat egy-egy non-figuratív világban, így vált az absztrakt művészet különféle irányzata egy-egy közelmúltbeli korszellem jól beazonosítható kifejezőeszközévé.

---

Lossonczy Tamás (1904- 2009) a magyar modern festészet kiemelkedő, autentikus alakja, aki a 30-as évek Párizsában elsőkézből sajátította el a modern képzőművészet úttörő képalkotási törekvéseit Picasso, Braque kiállításain. Az 1940-es évekre kialakult határozott, egyedi stílusa, amellyel megalapozta egész életművét. Lossonczy nem csupán non-figuratív festő, ő az aki az Európai Iskola tagjaként ezt a műfajt akkor is tovább művelte, amikor 1948 után már nem kaphatott kiállítási lehetőséget, ő az, aki a modernizmus szellemi lángját kételkedés nélkül vitte tovább egész életében, kísérletezve, új utakat keresve. Lossonczy hitt abban, hogy a festészet a lélek mélyen fekvő fekete dobozából is elő tudja hozni a sejtett, de meg nem nyilvánult érzeteket, érzéseket, gondolatokat. Ehhez felépítette saját vizuális szótárát, egy olyan univerzális nyelvet, amely kortól és országhatártól függetlenül is működésbe hozható.

---

Szabados Árpád (1944-2017) grafikusként már a 70-es évek végén precíz, aprólékos, analizáló rajzokat állított ki, majd a 80-as években drámai fordulatot vett: festőművészként az erős színek, drámai formák és leplezetlen erotikus utalások uralták el művészetét. A 80-as évek neoexpresszionizmusa, az esztetizálással szembeforduló indulatokkal, maszkulin erőkkel feltöltött gesztusfestészete Szabados számára természetes és örömteli vizuális nyelvi játékot jelentett. Életművében nagy jelentőséget kapott a testiség, az ösztönök, és érzelmek felszabadítása a festészet reduktív eszközeivel. Skót édesanyja révén kultúrák közötti párbeszédben élt egész életében, ezt a nyitottságot ápolta pedagógiai munkásságában is: a Magyar Nemzeti Galéria Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhelyében (GYIK) több generációt oktatott kreatív képalkotásra, sőt maga is készített gyermekrajz parafrázisokat 1974-től. 1984-től a Képzőművészeti Egyetem tanára, majd 1995-2002 között rektora volt, az egyetemi tanítás mindvégig a nyitottság, őszinteség és a kísérletezés jegyében gazdagította saját és tanítványai műveit. Munkácsy Mihály-díjas festőművészként, számos magyar és nemzetközi kiállításon szerepelt.

---

David Stuart Sutherland (1966) brit képzőművész, aki legújabb fetsménysorozatában ötvözi a fotóművészet progresszív trendjeit az absztrakt képépítés klasszikus megoldásaival. A 80-as évektől fotóművészként elsősorban kísérletező szellemiségéről ismert művész, az utóbbi években fejlesztette ki a fotó és a festészet egyedi összevonását. Sutherland különlegessége, hogy esztétikai egyensúlyra törekvő alkotásai, nem csupán az intuíció talaáján állnak, ugyanis rendkívüli művészettörténeti műveltsége révén az elmúlt korok önkifejezési stílusainak újraértelmezésével áll folyamatos párbeszédben. Éppen ebben a minőségében tud összekötő médiumként működni a kiállításunk két lezárt életművében rejlő művészettörténeti párhuzamokkal.

A kiállítás kurátora: Iványi-Bitter Brigitta, galériavezető